Szerény kis blogbejegyzésemet azzal kezdeném, hogy ugyan nekem személy szerint nincsen bajom az iskolatársaimmal, még a kevésbbé kedveltekkel sem, no de hogy kiderült róluk hogy lopnak is, na arra igazán nem gondoltam volna.

Éppen szerény fizika felelésemmel voltam elfoglalva, és hát igazából inkább csak nyöszörgés volt, de eszembe jutott. Hát, van nekem egy iTouch-om, abban benne vannak a tételek, onnan gyorsan átolvasom, és hipp-hopp meg is lesz tanulva. És ekkor jött a hidegzuhany.

Nincs meg. Hol lehet? Keresem, nem találom.

Biztosan a táska legallján van. Ott sincs. Akkor oldalzseb... ott sincs. (a folyosó végében \"szorgos\" diáksereg ordít mintha óvodások lennének.) Na a lényeg hogy akkor épp senki más nem lehetett ott, csak ők, még egy szál takarító sem. Gondolom Ők voltak.

Hogy az a °€ííđíí&##&@{#@{!!!!!!!!!!!!!!

Vagy valami ilyesmi... Futok a portára, \"háááátha\" leadták. Futok a takarítónénihez \"hááááátha\" látta. Senki nem látott semmit... Futok azokhoz akik ott voltak (&#@#&@{!!!!!!!) Ők nem is voltak ott (!!!), természetesen, nem láttak Ők sem semmit. Mondjuk, egy közel 100 ezer forint értékű luxuscikket én sem látnék meg... mondjuk hál égnek a szüleim úgy csináltak meg, hogy velem született rendellenesség miatt kinőtt a gerincem, ezért ha látnék valamit, biztosan leadnám, vagy valami...

Nem csupán egy iPod volt Ő a számomra. Merthogy személye is volt. Ő volt Mucika. (nemröhög) Egy ajándék volt. Méghozzá olyantól akitől igazából nem is várhattam volna. Egy emlék, amire mindig jó szívvel emlékezem. Majdhogynem egy társ, aki ha unatkoztam, vagy túl csend volt, akkor segített zajt kelteni.

A vicces az, hogy a nálam levő másik mp3 lejátszóhoz hozzá sem nyúltak. Láccik hogy az csak 12 ezer volt... Ebben legalább látszódik, hogy igényes volt az elkövető.
Mindenestre, holnap megyek vissza az iskolába, ahol várhatóan ott lesznek ők is, és az Igazgatóhelyettes Úrral karöltve belibegünk az osztályukba. Remélem sikerül érdemi eredményeket elérni, mert amennyiben nem, így kénytelen leszek feljelentést tenni.
Inkább nem is húzom magam tovább rajta. Naív vagyok, és biztosan nem adták még el, és vissza is adják.

Sziasztok.

Ui. Levonva a konzekvenciát, soha de soha, még egy telefont sem viszek magammal abba az iskolába...

NagyonNemCukika

Név *
E-mail *
Írka-firka *
Időbélyeg	2010.09.05 6:26:03