G0tu

Nem bízol meg senkiben, lehet még magadban sem,
Gyötör az élet, gyötör a félelem, Nem találsz a fényben-
Életet! Amelyik megvédhet, vagy akár Megérintet.
De nem érted, hogy e lényeket, miért Te érdekled.

Kinézel az ablakon, látod hogy süt a nap,
De Téged ez nem érdekel, hidegen hagy.
Lelkedes súlyos gondok nyomják,
Szívedet nehéz dolgok, kényes pókok fonják.

Pókokm kik mindenová beteszik lábukat,
s befonják a puszta léted, megkötk hálójukat.
Eltépni nehezen, szinte egyátalán nem lehet,
Egy idő után feladod, rájösz, ez nem mehet.

Elbújnál a világ elől, behúznád a sötétítőt,
Kizárnád a hangokat, fényt s az éltető levegőt.
Feküdnél egyedül, egy sötét szobában,
Ahol senki sem baszogat, s egymagad vagy a világban.

De nem teheted meg, mert van ki szeret,
Beömlik a fény s a hideget űző meleg,
Mosolyog Rád, ölel, csókol s védene,
De nem érthet meg Téged, mert nem ismer.

Nem ismer, mert nem hagyod hogy segítsen,
Ha mégis rájön, nem hagyod hogy megértsen.
Behálózott lelkiismereted nem ismerhet akadályt,
Végső perceidben megtalálod a Halált.

Név *
E-mail *
Írka-firka *
Időbélyeg	2010.09.05 6:14:08